Optipista

Élnek köztünk megmagyarázhatatlanul csodálatosan optimista emberek, akik közelében jó lenni, a rezgéseiket felvenni, mert ha ők akadályt tapasztalnak, azt forró krumpliként másra nem dobják rá, nem szervezik ki a nehézségeiket, az akadályért mennyei dörgést villámokkal nem kérnek, azt az utat nem égetik fel, másokat és felmenőiket azért az akadályért nem hibáztatnak, hanem egész egyszerűen a problémát feladattá alakítják. Őket nevezem optipistáknak. Hétvégén is találkoztam egy kellemes 60 év körüli optipistával, aki ügyfélszolgálati feladatot végzett. Csodásan. A panaszosok érkeztek, szépen sorban, és csak érkeztek, és érkezek. A sorban előttem lévő 70 év feletti lélek szerette volna igénybe venni a szolgáltató által kínált kedvezményt, egyszeri kupont. Kapott postán levelet, amiben felhívták a figyelmét arra, hogy a kedvezményt, azaz a kupon az applikációval érvényesíthető. Hát itt megállt. Mi az az app? A panaszos befeszült. Nem értett a mondandóból semmit. Optipistánk kikérdezte, hogy a családjában van-e valaki, aki tud neki segíteni, pl. fia, unokája, szomszéd, bárki. Senki. Optipistánk kedvesen odahívta a pulthoz, a telefonját elővetette vele, és lépésről-lépésre mondta mit tegyen. 1. nem vette ki a kezéből a telefont, hogy naadjaidemárabácsi, még akkor sem, ha a panaszos nem találta a telefonon az alkalmazást az app letöltés miatt. Mondta milyen színű formát keressen és mit nyomjon meg. 2. optipistánk nem forgatta a szemét, és nem sóhajtozott. 3. miközben a a panaszos az optipista útmutatása alapján végezte a feladatát, mosolyogva és olyan tapintattal mondta neki optipistánk, "hogy tudja, ez úgy fog csak jól működni, hogy közben nekünk is tanulni kell". 4. mikor sikerült, felíratta a panaszossal egy papírra, hogy el ne felejtse ha leközelebb abba belép. Tudod, kivételes ez a korszak, amiben élünk, mert ma már 5 generáció van jelen a munkaerő piacon. A digitalizáció minden területen teret nyer, aminek van előnye, de tény, folyamatosan tanulni kell. Sokat foglalkoztat az ageizmus, szakmai ártalom, kellemes X-esként tapasztalom, hogy automatikusan kapunk egy címkét, attól tart(hat) az Y, a Z és Alfa generáció, hogy nekünk úgy sem fog menni, vagy hogy lassítjuk a folyamatot. Mosolygok és sok esetben rácáfolok. Tudnád mennyi atipikus módszert alkalmazó személlyel találkozom, aki zseniális optipista. Az optipista remek híd építő, mert tudja, egy akadály az csupán egy feladat, a kulcs a híd építése személyek között. A tátongó ismeretlenségbe a félelemtől nem kell belezuhanni, mert az épített híd átjárást biztosít. A híd által ott van a másik szemszögének a megértése, és nem vele szemben, hanem mellé helyezkedés. Onnan szemlélni mit nem ért, mi okoz nem értést és azon van, hogy értse, az ő nyelvén. Ezt tette hétvégén az optipistánk. A világ változik, és mi is változunk. Alkalmazkodunk és tanulunk. Lehet, időnkét ebben a gyors változásban vannak akik lemaradnak vagy csak elakadnak, de bátorítalak, légy (maradj) te is optipista...